Tartalom

Homokváram


aprócska színes álomvirág hercegnők
és egy homokvár visszavár az udvaron
anyám virágainak kelyhe letépve
katonás rendben állnak már a várfalon
mintha gyerek lennék újra íme hagyom
had kápráztassanak el szemem becsukom
csillogó aranypor szálló ezüstszemek
a nedves homok belsejében lebegek
volt egy kislány ki örömmel építgette
a vár volt mindene magát látta benne
újra áll a váram ötvenegy évesen
ugyanott a kupola ülve fényezem
király a kardvirág neje tearózsa
lányai mind egy-egy nemes futórózsa
a pallérok várnak csendes hervadásban
petúnia virága őrzi a váram
egy bohóc van benne abból annyi elég
ki beszélni is tud mondja sűrűn nevét
tátika tátika apró kezem látom
játszottam közben szétesett a virágom


Vissza a lap tetejére



Békében


lelked nem vonzza gravitáció
viseli magán őszes szépséged
jöhet új ismeretlen stáció
tehetség erősíti kétséged
hát ne félj hiszen már nincsen mitől
megszenvedted bőven minden vétked
csak magasztosat kérhetsz Istentől
nem öröklét árnyát hordja éned
a világ szép borvörösben izzott
most sem rosszabb mint valaha régen
hol lábad alatt néha megingott
mára csak madár dalol békében


Vissza a lap tetejére



Lassú tánc


ej te lány ej te festett hajú lány
mily sokat vonaglik a tested
úgy kalimpál szíved akár e táj
melyben otthonra lelt a lelked
viharok dúlnak olcsó matracon
magadban cipelsz minden álmot
csak te tudhatod borús alkonyon
hányféle bíborfelhő bántott
homlokodat szántja pár apró ránc
szemed sarkában szarkalábok
az Idő szépen forgó lassú tánc
békésen nyíló estvirágok
ó te lány ó te lány vagy mindenütt
cipeled méltósággal sorsunk
hisz így tűnnek el a Nappal együtt
mind akik egykor benned voltunk


Vissza a lap tetejére



Édes anyukám


míg benned éltem óvva féltettél
Te formálhattad minden sejtemet
beért az idő és anyává lettél
s már nem birtokolhattad testemet
mostanra én is osztom sorsodat
lettem anyjából fakasztott asszony
hétköznapok súlya nyomja vállamat
imádkozz értem betegágyadon
áldjon Isten örök boldogsággal
maradjál nekem édes anyukám
öledben nyitott időtlen zsoltárral
gyermek lehetek míg mosolyogsz rám


Vissza a lap tetejére



Imádkozz anyám


pipacsokat festek éppen
szívem dobban e pillanatban
vért izzad a messzeségben
csodálatosan szép napom van
fő a kukoricakásám
hordós káposztának kérgében
akár régi házunk táján
anyám malac-csülkös fészkében
lelkemből lett máglyarakás
piskóta szagú öregasszony
leányból lett anyaképmás
imádkozzál értem ágyadon
drága asszony ki nekem vagy
hűséggel irántam egyetlen
maradj örökre el ne hagyj
imádkozz anyám mert vétettem


Vissza a lap tetejére



Beértem


nem szerelem írja soraimat
a türelem korszakába értem
lelkem fonja gondolataimat
szeretett sójával fűszereztem
de sokszor megvívtam a világgal
kardot rántva szaladtam elébe
változás szele szívem átjárta
itt hagyta bölcsességét cserébe
itt élek én hová Isten küldött
életem delén jóval túlértem
átadni akarom ami fűtött
nem panaszkodom mára beértem
lágy szellő simogatja arcomat
lábaim fájnak sokat siettem
már régen elfogadtam sorsomat
a rossz is jó volt és megköszöntem


Vissza a lap tetejére



Barabás jön


imát rebeg a Mindenható
mikor tolvajért ordít a nép
hitetlennek ruhája fakó
megöl mindent hiába volt szép
így vált rosszra a rusnya világ
marad áruló csendben a jó
kihal belőle az igazság
ej kevés mi tőle kapható
holló csípi karmok kaparják
oda dobod az életedet
annak kik a veszted akarják
eldől a rozoga szeretet
betakart Napnak nincsen fénye
kihúznak a sötétből örülj
Holddal paktál a pokol mélye
eltévedt az Ember könyörülj

Barabás jön


Vissza a lap tetejére



Álmatlanság


Hol forog bíborlón a horizont,
És egy kuvik rekedt hangon üvölt,
Ott lakom, látom árnyékom kivont
Kardként egy nyikorgó széken ülök.

Aludni, csak aludni akarok,
Odakint a harang éjfélt kongat.
Betűk helyet már pontokat látok:
Ám Kalliope írásra nógat.

Versem olyan, mint a templomóra,
Tüzem rég kialudt, elparázslott…
Jobbra leng, balra zeng minden strófa,
Az egész életem csak varázs volt.


Vissza a lap tetejére



Rozsdás folt


egy ártatlan rozsdás folt
csupán a megélt élet
mit levakarnánk folyton
hiába már nem lehet
súroljuk kifényezzük
pedig semmit sem vétett
használunk rá ész nélkül
rozsdaölő szereket


Vissza a lap tetejére



Lelkem


lelkem nyugodt béke járja
már nem kísértenek rossz angyalok
szívem itt van előtted kitárva
abban hordom a szeretet magot
szólj szám hisz szívem érez
tudja megtalálta mit keresett
az egyetlen igaz útra térhet
ki eltévedt akár egy gyerek


Vissza a lap tetejére



Vágyaim


lassan vajúdik a törékeny Hajnal
kebléből vörös rögként tör fel a Nap
méregcseppeket hullat színarannyal
izzó máglyaként benne feledett arc
kellj fel végre oly hosszú volt az éjjel
szól a megsemmisítő felismerés
nem is aludtam fuldokoltam kéjben
válaszol rá unottan az ébredés
kiálts segítségért áruló magány
éji álmaim igazzá váljanak
te légy a kísértés öröklét taván
árnyékként hozzád szálljanak

vágyaim


Vissza a lap tetejére



A szeretet


A szeretet része életemnek,
Általa vagyok otthon mindenhol:
Fáknak törzse testvére lelkemnek,
A kis madár is csak nekem dalol.
Aprócska vákuum vagyok, kis huzat,
Mely nélkül meg sem rezdülne a fű,
Vele együtt egy egészet képez,
Mert csak együtt töltheti ki az űrt.
Boldog vagyok, és eme boldogság
Mit érzek, csillaggá teszi szemem,
Apró pollenlétem ékes virág,
Méze édesíti teljes lényem.


Vissza a lap tetejére



Örülj


Örülj a mának, egyebed nincsen,
percnek, mit megélned hagyott az ég…
Ne fukarkodj, hisz ez minden kincsed,
mert beköszönt a véghetetlen éj:
Örülj a szívnek, mi érted ég el,
a dobbanásnak, amíg él a vágy…
Ahhoz fogható érzés más nincsen,
ha megölelheted, ki haza vár:
Örülj annak, mi lehetett volna,
ismét felcsillan majd egy fénysugár…
Kimondhatatlan szavaknak sora,
holnapra lehetsz mennyben a futár!


Vissza a lap tetejére



Tikkasztó


tikkasztó hőségtől ring az Alföldi táj
forró ködöt képez a nyár porlik az út
a szél tőzeges felszínét lekaparja
szik porából sátrat von az istenadta
már rég kopár a mező a búza beérett
learatták kalászát csépelték gépek
vörösen ég a tarló a sarló vágná
de kicsorbítja élét megfásult nádszál
lebeg a forró porfelhőben egy gólya
nehéz testét szárnya ide-oda dobja
élelmet a semmi ily melegben nem nyújt
a réten élő sikló béka mind elbújt
repülni tanulnak felnőtt csemetéi
kerepelve bíztatja kedvesen becézi
lassan útra kél fiaival megy délre
s mi is készülhetünk ismét a télre


Vissza a lap tetejére



Idő


dübörög odakint a Szurdik haragja
szikrázó villáma világítja testem
megtör az Idő gyorsan közeleg napja
hiába tagadom sikít minden sejtem
a Föld sarka kileng a bűn, bűnt követel
Ámor hazug nyíllal lövöldöz kegyelem
és fiatalság erejéről szövegel
miközben védtelen kihal az érzelem

csak nézek ködös szememben gyűlik a könny
ölel a szenvedély szeretnek odafönn.


Vissza a lap tetejére



Újra szól a harang


újra szól a harang
szeretteimért kong
fényt fakasztó haraszt
szívem búsan zokog
újra szól a harang
megfáradt testekért
megbántott lelkükkel
fizettek drága bért
újra szól a harang
gyertyám tüze éget
kanóca elszakad
kegyeletre kéret
újra szól a harang
hangja agyam marja
egy nap giling-galang
testük föld takarja
hol ma harang szólal
holnapra lesz nagy csend
honnan sírást hallok
reggelre élet zeng


Vissza a lap tetejére



Őszirózsák


göcsörtös tölgyfának ágát festeném
szelídnek tűnne mert minden kép néma
megölelne egy alvó ház tetejét
súlyával falait döntené romba
csak egy nő lehet ennyire ostoba
jó kedvvel fogadni a korai őszt
míg víg táncából fakad hervadása
utánozni akarja a kecses őzt
belőlem is nyílnak majd őszirózsák
szirmaimat fújja az északi szél
csak dermedt leveleim el ne lopják
ne orozzon el mindent a rideg tél
még mutatnám hervadó virágaim
életet lehelni lennék bele kész
talán még rezzennek egyet szirmaim
amikor szépségem az esőbe vész
mielőtt elfednék fakó színemet
had öleljem meg még egyszer a napot
megkérem hogy melengesse szívedet
mindig mikor illatomat óhajtod


Vissza a lap tetejére



Hunyd be


hunyd be fáradt szemed ma én dalolok
a Hold fényével szívedbe hatolok
fogadj magadba tied egész lényem
suttogj fülembe ugyan úgy mint régen
a csillagok is csak nekünk fénylenek
lelkünkben ma mély érzések ébrednek
messzire szállnak a nappali zajok
vele együtt múlnak a földi bajok
karolj belém kérlek repüljünk bátran
könnyedén felhők közé együtt párban
minden értünk van nevünket kiáltja
bennünk nyílik az öröklét virága


Vissza a lap tetejére






tevagyavilag


oszbetert


tunderkert


a kincs


megalmodottvilag


kincs2


bolda


elet


tenyereben


boldogsag








Vissza a lap tetejére


Homokváram - ciklus

válogatás

Vissza a vers főmenübe


Oktató *** Cserhát-művészkör *** Weblap sablon *** képkeretek