Tartalom

Dezső Ilona Anna:Köszönöm

2015.03.28.

Köszönöm a nagy csodát, amit átélhettem,
a felemelő percet, hogy veled lehettem.
Gyermekem! - ki unokámat világra hoztad -
Köszönöm, hogy mindezt velem is megosztottad.
Azt adtad fiamnak, mi legszentebb földi kincs,
ami nélkül ezen a világon semmi sincs:
új életet magadból, egy darabka testet,
záloga szerelmednek ettől szebb nem lehet!


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna:Évszázados fák

2015.03.24.

mi mindet tudhattok évszázados fák
imádkozva álmodoztak alattatok
felétek az égnek hány sóhaja szállt
mennyi küzdelmet takartak ágaitok
ki tudja hány tavasz élesztett már újjá
ó mi mindent láttatok elporladni
az élet mint a levél rügye bomlik
hajtása sarjad lehull és eltapossák
az ember melletted apró rongycafat
hamar kinövik elkopik tűzbe dobják
de ti évszázados fák megmaradtok
tanúi mindannak aminek senki más


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna:Cím nélkül 10

2015.03.21.

Finom vonalakkal megrajzolt
elnyúlt női alak mellett,
megtört fűszál csupán a férfi.
Remegő kézzel formált kerek idommal,
akár kristálypohárból kínált hűs óbor...
Hangtalan látványától
repülni kész a békét lelt lélek;
egy ilyen nemes képet,
még edzett szemek is
minden alkalommal sírva néznek.


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna:Furcsa álom

2015.03.14.

Furcsa álom kísértett az éjjel:
szelíden ringatott egy csónak,
vétkeim tükrében láttam hajnalomat;
s a holnap: majd béketűréssel gyóntat.
Sirály szállt rám, mint egy felhő
takart be ködszárnyával, pózolt,
szerelme izzott puha tollában,
a madárnak szívem behódolt.
Fekete szemem csillogott az égen
mikor körbefonta derekamat,
hullámok nyújtóztak a mélyben,
megkísértőm magával ragadt.
Csak egy buborék maradt a tenger,
fodraiban gyöngy, vágytam utána;
de mire felcsillant a nap az égen,
elszökött előlem látomáshulláma.


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna:Vágyakozás

2015.03.09.

Miért oly szomorú a lelkem:
mikor a test megkaphat mindent.
Örvényt hív elő, harsognak zuhatagjai,
áthaladnak rajta hullámzó árjai.
Szolgáltass igazságot, bölcsen kérlek;
kelj védelmemre, mert elveszem!
Légy menedékem, mikor sötétben járok,
hisz a nappalt rendre éj követ.
Összetörten, térdre esve vágytam,
hittem a jóérzésű emberben...
Már tudom hiába vártam,
a sötétben nincs aki ismerne, csak te!
Már nem kell szomorúan járnom;
ujjongó arcom ismét felderenghet,
hisz tudom: bizton megtaláltam,
bennem van, sosem hagyott el!


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna:Üzenet

2015.02.22.

halál szédeleg kertem közelében
jégkristályt lehel aranylevelekre
megcsonkított fák füstje ring a szélben
rémsikolyuknak visszhangja fülemben
ágaik alatt lombszőnyegük érik
letűnt világuk rothadó bűzében
moha lepte kérgen lepke vergődik
üzenetképe a közelgő végnek


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna:Útban

2015.02.20.

létünk harc egy pók hálójában
vergődve tesszük meg a kimért utat
fáradtan süppedünk nyálkájába
közben rideg szempár kutat
mire végére érnénk lecsap a vadász
kiszívja fiatal nedvünket meggyaláz

lenyugvó testünk problémája újabb út
összeköti ágyunkat a kenyérteremtéssel
lábunkra felkötünk mindenféle sarut
s mint dobókockával játszunk a térrel
de egyszer azon is továbbjutunk
akkor ér véget utolsó utunk


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna:Céltalanul

2015.02.10.

arrogáns magányban némán szenvedő
sziklaparton felejtett játék a lelkem
homokszemfedőjébe temetkező
apró gyerekként sós ízétől szenvedtem
verejtéktengerében tisztul testem
lázszivárványától fuldokló eltéved
kegyes halált osztani képes estem
üveges tekintetem messzire réved
mint vízcseppet bántja a dühöngő szél
ha kiszakad felhőjének oltalmából
meggyötör reggel az elterülő fény
mikor kitör virradat szorításából
elszaladt az idő észre se vettem
ha elindult menjen végre felébredtem


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna:Fényvillanás

2015.02.04.

Foszforeszkáló jelenség a tér;
villanó erőnek sokszorosával
hegeszti szememet a múló fény.
Szűröm résnyire szűkült pupillámmal,
hunyorítok, mert a reggel ilyen;
vagy már nem is létezem, mert elszállok
oda, hol a nap ölemben pihen?
Holtidőben szervetlenné tisztulok,
kristályos részeim a villanás
vonzó átmenetében elterülnek,
műanyagsávjai az öröklétnek.
Tömörülnek tűzben feléledve,
tűnő időben szerelmesen égnek,
amikor újra meleg szívhez érnek.


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna:4 Haiku

2015.01.13.

Öregedés:

vakító szépség
mosolytalan világban
ráncos ébredés


Múzsa:

költő szerelme
múló ábrándos álom
elfújta a szél


Augusztus:

hulló csillagok
íriszemben villanók
tetézik a nyár


Újrakezdés:

hogy éljen lelkem
porrá zúztam magamat
hamuvá lettem


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna:Árnyfoszlány

2015.01.13.

Ronggyá gyűrt álmok kergetnek,
gyötörnek feledésbe merült emlékek;
cafatokká szaggatott lepedők felett
lebegnek eltemetett hangok, képek.
Imádkoztunk gyolcsba csomagolva...
Valamikor régen még az is tetszett,
ha ábrándos karomba omolva
adtál nekem egy lopott percet.
És amilyen mulandó az élet,
úgy égettelek belém mindörökre,
árnyékod sejtjeimbe lett belevésve.
Könnyeimtől csillogó szememben
már nem harcolom a vad sötétséget:
barátja lett az elsiratott éjnek...


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna:Négysorosok

2015.01.18.

Összetört minden álmom,
akár koros tölgynek száradt ága.
Vajon lenne-e belőlem is kereszt,
ha valaki még időben kivágna?

***

karkötővé ment össze a szeretet
soványka csukló köré tekeredett
láncát hozzá már nem az ember fűzi
hamis gyöngyöket növeszt a gyűlölet


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna:Cím nélkül 5

2015.01.13.
Oda-vissza

álmom, vagy keserves jelenem
émelyítő, akár a jó csokoládé
tiszta ragacs lettem tőle
mosni nem kell, széjjelmállik
hosszú függöny, hullámzó éjjel
odakint csikordul a széllel
egy makacsul megmaradt jégdarab
hiába fél, megkísérti a lég, elolvad
mily nagy paradoxon is a lét
születés-halál mind benne van
bele is hal, ha elérkezik a vég
bölcsőben fekve épphogy gyermek sír
koporsóban olvadó latyak éjt remél
s e furcsa reggel, téli reggel imát ígér

***

s e furcsa reggel, téli reggel imát ígér
koporsóban olvadó latyak éjt remél
bölcsőben fekve épphogy gyermek sír
bele is hal, ha elérkezik a vég
születés-halál mind benne van
mily nagy paradoxon is a lét
hiába fél, megkísérti a lég, elolvad
egy makacsul megmaradt jégdarab
odakint csikordul a széllel
hosszú függöny, hullámzó éjjel
mosni nem kell, széjjelmállik
tiszta ragacs lettem tőle
émelyító, akár a jó csokoládé
álmom, vagy keserves jelenem


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna:Cím nélkül 4

2015.01.11.

Épüljenek falak, áttörhetetlenek,
sötét égen fogócskázzanak csillagok;
világoljanak! Éjben fényesedjenek!
Magamra ne hagyjanak, mert belehalok...
Láncok vagy kötelek nekem mind egyre megy:
csak kössenek ide, ebbe a világba!
Ó, Uram, szabadítsd ki gyáva lelkemet,
élni akarok, ne ragasszál mocsárba...

Láttam, amint fámnak árnya növekedett,
megpróbáltam elérni legfelső ágát,
de leszállt az éj, és reám sötétedett;
nem vehettem észre pokoli szándékát!
Borostyánok gyökere tépi testemet,
nem tudok megszabadulni folyamától;
Ó, Uram, szabadítsd ki gyáva lelkemet,
nem látom erdőmet a hatalmas fától...


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna: Cím nélkül 2

2015.01.04.

Hó... mindenütt hó, végre lehullott;
tegnap még diszharmónia okozott gondot,
mára habos, tiszta odakint a kertem,
betakarta az összes szennyes foltot.
Ablakomra pihecsomója ráfagyott.
Belülről egzotikus virág mosolyog,
üvegen túl a tél reccsen, nyikorog,
az éjjel végre havazott.
Soha sem okozott gondot,
mindig vágytam szűzies színét.
hisz szeretem fehérségét,
csak azt nem, amit maga alatt hagyott!


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna: Cím nélkül

2015.01.03.

Karácsonyra muskátlim rügyet bontott,
virágával együtt vártuk a Megváltót;
kaphattam-e volna szebb ajándékot?
Tüdőszín szirma reggelre megfagyott.
„Eszterlánc”-ot játszik odafent a nap:
hol lecsúszik a lapos tetőre,
hol meghúzódik egy felhő mögött...
Félmeztelen galamb vergődik gyötrőn
rakoncátlan ebem fogai között.
Ostorcsapásként üt orromba a levegő,
úgy éget, mint csikó hátát a fonott szíj.
Hosszúra nyúlt kalapot visel árnyékom,
orrom akár egy ruhásszekrény:
két ajtaja nyikorogva nyílik...
Gyűlölöm a diszharmóniát!
Legyen végre tél!


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna: Vagy nekem

2014.12.29.

Vagy, mint tetovált fény testemen;
mellkasodba olvasztasz ágyadon.
Óvó pillantásod éjjelem
őre, tolvaj kíntól lopott álmon.
Vagy, kit nem lehet eltüntetni,
sem kitépni belőled sorsomat;
mi ok nélkül tudunk szeretni,
mert egymásba véstük génmintánkat.
Nem számít, mikor merre megyünk,
illatod jó illata bőrömnek;
ereimben folyik emlékünk,
belém itatódtál örömömnek.
Ha Isten földbe hangjegyként szór
túléljük, mint halhatatlan folklór...


Vissza a lap tetejére



Dezső Ilona Anna: Fény...fa...szépség
(oda-vissza)




2014.12.26.

utolsó csillagszóróm is leégett
szobámban kókad az élet fája
örömünnepünkért drágán fizetett
fejsze lett életének bírája
mégis megmarad zöldnek, gyönyörűnek
színes gyertyák tarkította ágak
apró fénynyalábok, csillogó kövek
egy kamra zugában lommá váltan
önző életünk tükrévé torzultan
csüngnek rajta gömbök, üvegdíszek
a szeretetdalok is elhalkulnak
kristálycseppekbe zárt ólomkönnyek
holnap visszatérhetsz földotthonodba
jégcsap csilingelhet ághegyeden
angyalkák pihennek kartondobozban
szemérmes a vég, megférnek egy helyen

***

szemérmes a vég, megférnek egy helyen
angyalkák pihennek kartondobozban
jégcsap csilingelhet ághegyeden
holnap visszatérhetsz földotthonodba
kristálycseppekbe zárt ólomkönnyek
a szeretetdalok is elhalkulnak
csüngnek rajta gömbök, üvegdíszek
önző életünk tükrévé torzultan
egy kamra zugában lommá váltan
apró fénynyalábok, csillogó kövek
színes gyertyák tarkította ágak
mégis megmarad zöldnek, gyönyörűnek
fejsze lett életének bírája
örömünnepünkért drágán fizetett
szobámban kókad az élet fája
utolsó csillagszóróm is leégett


Vissza a lap tetejére



Új életre várva

válogatás

Vissza a főmenübe


Kortársaim *** Cserhát-művészkör *** Weblap sablon *** Képkeretek